„Sokszor várunk hosszabb ideig egy-egy élethelyzetre, s nem tudjuk, miért nem jöhet már létre. Tudnunk kell, addig, amíg a megszokott játszmáink működnek, s nem tanultuk meg a régi történésekből, amit lehetett volna, csak ugyanaz ismétlődne.
A Sors, vagy a Felsőbb Énünk "tudja", hogy nincs már erre szükségünk, valójában így véd meg minket magunktól, hogy ne kelljen újból csalódást, fájdalmat átélnünk.
Életünknek új iránya, jobbá alakulása annak függvénye, hogy a régi tapasztalatokból tanultunk-e. A felismerések egy belső változást eredményeznek, általuk fejlődünk, felszabadulnak azok a gátló tényezők, amelyek akadályozták az új lehetőségek megvalósulását. A cél, hogy tudatosodjon bennünk, megtanultuk az élethelyzetekből, amit kellett, és kivettük belőlük azt az esszenciát, tudást, amit az adott készségünk szintjén már felismerhettünk. Életünk így indulhat el a kegyelemmel telibb eszközök használatával egy jobb mederben tovább.” (Sághy Enikő)
A Sors, vagy a Felsőbb Énünk "tudja", hogy nincs már erre szükségünk, valójában így véd meg minket magunktól, hogy ne kelljen újból csalódást, fájdalmat átélnünk.
Életünknek új iránya, jobbá alakulása annak függvénye, hogy a régi tapasztalatokból tanultunk-e. A felismerések egy belső változást eredményeznek, általuk fejlődünk, felszabadulnak azok a gátló tényezők, amelyek akadályozták az új lehetőségek megvalósulását. A cél, hogy tudatosodjon bennünk, megtanultuk az élethelyzetekből, amit kellett, és kivettük belőlük azt az esszenciát, tudást, amit az adott készségünk szintjén már felismerhettünk. Életünk így indulhat el a kegyelemmel telibb eszközök használatával egy jobb mederben tovább.” (Sághy Enikő)
