Amikor azt az üzenetet kapjuk, hogy energiakapuk nyílnak, jó, ha tudjuk, e kapuk szívünk kapui.
A csillagállások és fényszögek, bár hatnak ránk, ajándékaikkal akkor halmozhatnak el bennünket, ha mi magunk is megnyitjuk szívünket a változások előtt…
A csillagállások és fényszögek, bár hatnak ránk, ajándékaikkal akkor halmozhatnak el bennünket, ha mi magunk is megnyitjuk szívünket a változások előtt…
Jövendölések sorakoznak, melyek arról szólnak, hogy az emberiség a történelem útján kettéválik…
Ha a dualitás világát nézzük, mindig is lüktetett a Földlakók duális-polaritása, attól függően, milyen aspektusból, nézőpontból, vagy milyen történelmi korszakot vizsgálunk: elkövetők és áldozatok, szegények és gazdagok, uralkodók és leigázottak, stb. Végtelen lehetne a felsorolás…
Ám, az elmúlt években olyan mértékű spirituális ébredés megy végbe a Föld bolygón, mely egy újabb rátekintést nyújt számunkra, mégpedig spirituális (lélektani) értelemben „a megemelkedettek és a megrekedtek”. Eme két csoport egyre élesebben rajzolódik meg. A spirituális emelkedettség nem „az orrunkat emeli fel”, vagyis nem egy felsőbbrendű minőséget jelent, azaz nem azt jelenti, hogy aki a spirituális úton jár, az lenézően, lesajnálóan, vagy kirekesztően bánna fénytestvéreivel. Éppen ellenkezőleg: aki az igaz (!) spirituális emelkedettségben van jelen, az azt jelenti, hogy szíve és szeretete egyre csak nyílik, és tágul, életében egyre több megbocsátás, könyörület, elfogadás, megértés, együttérzés és tisztelet van jelen. Nem felsőbbrendűnek tartja magát, azért mert ő már spirituálisan ébredezik, hanem éppen hogy mellérendeltségben tekint fénytestvéreire, és türelemmel, szelíden viseltetik mások ébredési lélek-folyamati iránt.
Spirituális ébredésünk a szívünk megnyitását jelenti.
Sokan elvesznek az idő hamis és illúzióval teli zsákutcáiban: azaz amíg időben gondolkodunk, körben-körben keringünk, mint a cica, aki kergeti a saját farkát. Az idő végtelen, mindig van korábban és később…
Amíg újabb és újabb teremtéstörténetek után kutatunk, addig még mindig az idő fogságában vagyunk. Az idő sokak meglátása szerint a 4. dimenzió, az idő is egy tér: pl. egy órán belül, vagy pl. egy hónapon belül, vagyis időkereteket, időtereket, zónákat határozunk meg vele. Újabb és újabb teremtéstörténetek látnak napvilágot, ám mindig lesz még korábban, még ősibb, hiszen ahogyan az iskolában is tanultuk matematikából a számok a végtelenbe érnek…
Az idő illúzió… Amíg időben keressük az eredetünket, mint előző életekben, vagy millió és billió évekkel ezelőtti létformákban, addig még mindig zsákutcában vagyunk…
Ez volt eddig a spiritualitás, a régi kor, a vaskor ébredési állomásai, melyek szükségszerű és elengedhetetlen állomások voltak: ezen elméletek és tanítások segítségével indulhatott meg egyáltalán az a megnyílási és tágulási folyamat, melynek köszönhetően érzékelni kezdtük magunkat időkön át (előző életek), melynek köszönhetően nőtt bennünk a felelősségvállalás önön tetteink, szavaink és gondolataink tekintetében, mert talán kezdjük érteni a Karma Törvényeit…
Ezen az úton csodálatos és az eddigi tapasztalásinkat felülmúló állomáshoz érkezünk: 2016 energiái segítenek és támogatnak bennünket abban, hogy az idő illúziójának fátyla alól is kilépjünk. Ez nem azt jelenti, hogy 2016-ban nem időre megyünk dolgozni vagy iskolába, stb., hiszen ebből a szempontból az idő egy rend-ező minőség (!). Az idő illúziójából kilépni azt jelenti, hogy létezésünk eredetét nem az idő fonalán kutatjuk tovább, hanem a MOST csodájában. A létezésünk igazsága nem történelmi események végeláthatatlan sorozata! A létezésünk igazsága a szívünk szeretete. Az otthonunk, az eredetünk a szeretet.
A tiszta, feltétel nélküli szeretet az 5. dimenzió, melyet sokan Aranykornak hívnak. A szeretet dimenziójában a szívünk megnyitásával tudunk jelen lenni. A szívünk pedig a szeretetsebeink miatt van zárva, hiszen, ami sérült, fáj, azt védjük, mert ott sebezhetőek vagyunk. A szív fájdalma az, ami sebezhetővé tesz. A szeretet sebezhetetlen.
Jelen ciklusunk Atlantiszig nyúlik vissza, azon sebeinket, melyek ebbe a vaskori minőségű reinkarnációs ciklikusságba taszítottak bennünket, - és tulajdonképpen mi saját magunkat -, Atlantisz óta tart. Atlantisz volt az utolsó 5. dimenziós tér és idő, azaz Atlantiszt még kezdetekben az 5. dimenziós frekvenciák éltették, és Atlantiszban történt meg a zuhanás, majd Egyiptomban az átfordulás az Árnyékvilágba… Atlantisz elmúlásának téridejében Egyiptom a kapu, a határ a fény és az árnyék között…
Ezért vonz hát bennünket annyira ez a misztikum, ami Atlantisz és Egyiptom, mert szívünk mélyén tudjuk, hogy rekedtünk meg, és azóta is azt játsszuk újra és újra a létezés színházában, színpadán, ahogyan azt Shakespeare is megírta…
Mélyen ott csücsül bennünk az önbüntetés, és önmagunk felett hozott ítéleteink, és régen elvesztett testvéreikre várnak: az önszeretetre, az önmegbocsátásra, az önbizalomra, és az önhitre…
Igen, talán a HIT az, aki leginkább sérült bennünk. A legérzékenyebb, hiszen szívünk hitét oly sokszor csapták be, vezették meg, éltek vissza vele, használták fel és ki…
A HIT, aki elvesztette társát, a BIZALMAT… A hit és a bizalom elszakadtak forrásuktól, a Szeretettől, és keringnek egy időtlen térben, várják a megmentőjüket.
Ez lehetne 2016 nagy ajándéka, a hitünk és bizalmunk visszakapcsolódása a Szeretet Forrásához. Hosszú utat jártunk be, fáradt a lelkünk, és közben mégis csak körbe és körbe keringtünk. A kör az, ami végtelen…
Hogyan lehet kilépni az idő illúziójának körkörösségéből, a végeláthatatlan keringésből?
A nyugalmi ponttal, a békével… Az elfogadással…
Oly régóta hisszük azt, hogy tartunk valahova, hogy el kell érnünk bármit is.
Közben szenvedünk a céljainktól, szenvedünk attól, ha valami nem úgy van, ahogyan azt mi szeretnénk. Így éppen az elfogadás, és annak a szeretete hiányzik, ami éppen van.
Amíg szenvedünk attól, ami van, addig a szenvedés energiakörében vagyunk.
Minden élethelyzet egy szeretetgyakorlat. A kötéseink a saját érzéseink és gondolataink.
Ha az ítélkező, haragos és egyéb alacsony rezgésű gondolatok és érzelmek helyett, megbocsátást, elfogadást, és szeretet küldenénk, nagyot változhatna a környezetünk és a világunk, melyet éppen tapasztalunk…
Olyan régóta van zárva szívünk, hogy jóformán azt sem tudjuk már, mi az, hogy tiszta és szabad szeretet. Az egós elvárásaink, öncélú spirituális módszereink, sorra kútba fulladnak…
A szeretet gyógyító ereje nem volt sosem és nem is lesz öncélú, az egó vágyait beteljesítő „abrakadabra”. A szeretet gyógyító ereje nem arról szól, hogy testvéreink életét irányítsuk. Ez hamis és álszent. A szeretet meghagyja a fénytestvéreink szabad tapasztalás és választás jogát…
A szeretet gyógyító ereje, mindig saját szívünkben hat először, és onnan sugárzik ki az, ami van benne… A szív energiamezeje pedig átrajzolja a világunkat. Az 5. dimenzió a szív dimenziója, a szeretet dimenziója, saját szívünk meggyógyításával emelkedhetünk fel oda. A szív, mely egészséges, teljes szeretetben van jelen, teljes hittel és bizalommal.
Eme szív-hit az, ami megnyitja az 5. dimenziós érzékelésinket: ahol már 12 csakrát használunk, vagyis a 12 csillagunkat használjuk, és 12 szálú DNS-ünk aktiválódik és működik. 12 csillagunk. 12 csakránk, 5. dimenziós csillag fénykódokat ébreszt sejtemlékezetünkben, vagyis a Krisztusi Szív-tudat sejtemlékezetünkben ébred, így változik meg létezésünk. Ez a sejtinformáció ébredés az, ami ragyogóvá alkímiáz, és képességeinket ébreszti. Képességeink az 5. dimenzióban csakis szívünkből ragyoghatnak fel, 12 csillagunk felragyog, és mi a teljességbe lépünk át, és 2016-ban megérkezhetünk abba a létbe, melyet eme életünkben transzformálhattunk…
Ha a dualitás világát nézzük, mindig is lüktetett a Földlakók duális-polaritása, attól függően, milyen aspektusból, nézőpontból, vagy milyen történelmi korszakot vizsgálunk: elkövetők és áldozatok, szegények és gazdagok, uralkodók és leigázottak, stb. Végtelen lehetne a felsorolás…
Ám, az elmúlt években olyan mértékű spirituális ébredés megy végbe a Föld bolygón, mely egy újabb rátekintést nyújt számunkra, mégpedig spirituális (lélektani) értelemben „a megemelkedettek és a megrekedtek”. Eme két csoport egyre élesebben rajzolódik meg. A spirituális emelkedettség nem „az orrunkat emeli fel”, vagyis nem egy felsőbbrendű minőséget jelent, azaz nem azt jelenti, hogy aki a spirituális úton jár, az lenézően, lesajnálóan, vagy kirekesztően bánna fénytestvéreivel. Éppen ellenkezőleg: aki az igaz (!) spirituális emelkedettségben van jelen, az azt jelenti, hogy szíve és szeretete egyre csak nyílik, és tágul, életében egyre több megbocsátás, könyörület, elfogadás, megértés, együttérzés és tisztelet van jelen. Nem felsőbbrendűnek tartja magát, azért mert ő már spirituálisan ébredezik, hanem éppen hogy mellérendeltségben tekint fénytestvéreire, és türelemmel, szelíden viseltetik mások ébredési lélek-folyamati iránt.
Spirituális ébredésünk a szívünk megnyitását jelenti.
Sokan elvesznek az idő hamis és illúzióval teli zsákutcáiban: azaz amíg időben gondolkodunk, körben-körben keringünk, mint a cica, aki kergeti a saját farkát. Az idő végtelen, mindig van korábban és később…
Amíg újabb és újabb teremtéstörténetek után kutatunk, addig még mindig az idő fogságában vagyunk. Az idő sokak meglátása szerint a 4. dimenzió, az idő is egy tér: pl. egy órán belül, vagy pl. egy hónapon belül, vagyis időkereteket, időtereket, zónákat határozunk meg vele. Újabb és újabb teremtéstörténetek látnak napvilágot, ám mindig lesz még korábban, még ősibb, hiszen ahogyan az iskolában is tanultuk matematikából a számok a végtelenbe érnek…
Az idő illúzió… Amíg időben keressük az eredetünket, mint előző életekben, vagy millió és billió évekkel ezelőtti létformákban, addig még mindig zsákutcában vagyunk…
Ez volt eddig a spiritualitás, a régi kor, a vaskor ébredési állomásai, melyek szükségszerű és elengedhetetlen állomások voltak: ezen elméletek és tanítások segítségével indulhatott meg egyáltalán az a megnyílási és tágulási folyamat, melynek köszönhetően érzékelni kezdtük magunkat időkön át (előző életek), melynek köszönhetően nőtt bennünk a felelősségvállalás önön tetteink, szavaink és gondolataink tekintetében, mert talán kezdjük érteni a Karma Törvényeit…
Ezen az úton csodálatos és az eddigi tapasztalásinkat felülmúló állomáshoz érkezünk: 2016 energiái segítenek és támogatnak bennünket abban, hogy az idő illúziójának fátyla alól is kilépjünk. Ez nem azt jelenti, hogy 2016-ban nem időre megyünk dolgozni vagy iskolába, stb., hiszen ebből a szempontból az idő egy rend-ező minőség (!). Az idő illúziójából kilépni azt jelenti, hogy létezésünk eredetét nem az idő fonalán kutatjuk tovább, hanem a MOST csodájában. A létezésünk igazsága nem történelmi események végeláthatatlan sorozata! A létezésünk igazsága a szívünk szeretete. Az otthonunk, az eredetünk a szeretet.
A tiszta, feltétel nélküli szeretet az 5. dimenzió, melyet sokan Aranykornak hívnak. A szeretet dimenziójában a szívünk megnyitásával tudunk jelen lenni. A szívünk pedig a szeretetsebeink miatt van zárva, hiszen, ami sérült, fáj, azt védjük, mert ott sebezhetőek vagyunk. A szív fájdalma az, ami sebezhetővé tesz. A szeretet sebezhetetlen.
Jelen ciklusunk Atlantiszig nyúlik vissza, azon sebeinket, melyek ebbe a vaskori minőségű reinkarnációs ciklikusságba taszítottak bennünket, - és tulajdonképpen mi saját magunkat -, Atlantisz óta tart. Atlantisz volt az utolsó 5. dimenziós tér és idő, azaz Atlantiszt még kezdetekben az 5. dimenziós frekvenciák éltették, és Atlantiszban történt meg a zuhanás, majd Egyiptomban az átfordulás az Árnyékvilágba… Atlantisz elmúlásának téridejében Egyiptom a kapu, a határ a fény és az árnyék között…
Ezért vonz hát bennünket annyira ez a misztikum, ami Atlantisz és Egyiptom, mert szívünk mélyén tudjuk, hogy rekedtünk meg, és azóta is azt játsszuk újra és újra a létezés színházában, színpadán, ahogyan azt Shakespeare is megírta…
Mélyen ott csücsül bennünk az önbüntetés, és önmagunk felett hozott ítéleteink, és régen elvesztett testvéreikre várnak: az önszeretetre, az önmegbocsátásra, az önbizalomra, és az önhitre…
Igen, talán a HIT az, aki leginkább sérült bennünk. A legérzékenyebb, hiszen szívünk hitét oly sokszor csapták be, vezették meg, éltek vissza vele, használták fel és ki…
A HIT, aki elvesztette társát, a BIZALMAT… A hit és a bizalom elszakadtak forrásuktól, a Szeretettől, és keringnek egy időtlen térben, várják a megmentőjüket.
Ez lehetne 2016 nagy ajándéka, a hitünk és bizalmunk visszakapcsolódása a Szeretet Forrásához. Hosszú utat jártunk be, fáradt a lelkünk, és közben mégis csak körbe és körbe keringtünk. A kör az, ami végtelen…
Hogyan lehet kilépni az idő illúziójának körkörösségéből, a végeláthatatlan keringésből?
A nyugalmi ponttal, a békével… Az elfogadással…
Oly régóta hisszük azt, hogy tartunk valahova, hogy el kell érnünk bármit is.
Közben szenvedünk a céljainktól, szenvedünk attól, ha valami nem úgy van, ahogyan azt mi szeretnénk. Így éppen az elfogadás, és annak a szeretete hiányzik, ami éppen van.
Amíg szenvedünk attól, ami van, addig a szenvedés energiakörében vagyunk.
Minden élethelyzet egy szeretetgyakorlat. A kötéseink a saját érzéseink és gondolataink.
Ha az ítélkező, haragos és egyéb alacsony rezgésű gondolatok és érzelmek helyett, megbocsátást, elfogadást, és szeretet küldenénk, nagyot változhatna a környezetünk és a világunk, melyet éppen tapasztalunk…
Olyan régóta van zárva szívünk, hogy jóformán azt sem tudjuk már, mi az, hogy tiszta és szabad szeretet. Az egós elvárásaink, öncélú spirituális módszereink, sorra kútba fulladnak…
A szeretet gyógyító ereje nem volt sosem és nem is lesz öncélú, az egó vágyait beteljesítő „abrakadabra”. A szeretet gyógyító ereje nem arról szól, hogy testvéreink életét irányítsuk. Ez hamis és álszent. A szeretet meghagyja a fénytestvéreink szabad tapasztalás és választás jogát…
A szeretet gyógyító ereje, mindig saját szívünkben hat először, és onnan sugárzik ki az, ami van benne… A szív energiamezeje pedig átrajzolja a világunkat. Az 5. dimenzió a szív dimenziója, a szeretet dimenziója, saját szívünk meggyógyításával emelkedhetünk fel oda. A szív, mely egészséges, teljes szeretetben van jelen, teljes hittel és bizalommal.
Eme szív-hit az, ami megnyitja az 5. dimenziós érzékelésinket: ahol már 12 csakrát használunk, vagyis a 12 csillagunkat használjuk, és 12 szálú DNS-ünk aktiválódik és működik. 12 csillagunk. 12 csakránk, 5. dimenziós csillag fénykódokat ébreszt sejtemlékezetünkben, vagyis a Krisztusi Szív-tudat sejtemlékezetünkben ébred, így változik meg létezésünk. Ez a sejtinformáció ébredés az, ami ragyogóvá alkímiáz, és képességeinket ébreszti. Képességeink az 5. dimenzióban csakis szívünkből ragyoghatnak fel, 12 csillagunk felragyog, és mi a teljességbe lépünk át, és 2016-ban megérkezhetünk abba a létbe, melyet eme életünkben transzformálhattunk…
