Teremtsd meg - Fogadd be - Tartsd meg
A Hit ereje
Kapcsolat és Kapcsolódás,
Munka és Küldetés
A Hit ereje
Kapcsolat és Kapcsolódás,
Munka és Küldetés
Sokan addig képzelitek el a Nagy Beteljesülést, amíg megtörténik. Nem láttok utána, mert azt gondoljátok, ha már megvan, akkor nincs dolgotok.
Nos, ez nem igaz.
Amikor elérsz valamit az életben, legyen az bármi, azt megtartani is tudni kell. Nem két kézzel görcsösen markolni. Tartani a kezedben, két nyitott tenyeredben. Mint a víz, amit ha markolsz, kifolyik a kezedből. Az érzések, gondolatok és a fizikai sík áldásai is ugyanilyenek. Nem szeretik a börtönt, a kényszert és a kötőféket.
Bármi is az, amit szeretnél megkapni, ne csak addig lásd, amíg megkapod. Lásd utána is. Lásd, ahogyan befogadod az életedbe, és a befogadás érzését is éld át. Mert így lesz teljes az a Nagy Beteljesülés.
Ahhoz, hogy megtartsd, dolgozni kell érte. Akár egy kapcsolatról van szó, akár munkáról, küldetésről, családról. Minden nap bele kell tenned valamit, minden nap egyensúlyban kell tartanod, hogy működjön. Táplálni kell, szeretettel, fénnyel. Másképp elhalványodik, elgyengül és eltűnik, mert nem törődsz vele, nem gondozod. Nem hiába hasonlítják a szerelmet, az életet kerthez, és az sem véletlen, hogy sok meditáció asztrális motívuma a kert.
Amikor valamiért dolgozol, úgy, hogy már megvan, annak örömnek kell lennie, mert önmagadat teszed bele. Nem lehet fáradtság, kötelesség, mert az már megint inkább távolít, mint közelít hozzá. Ahogyan azt is, aki veled együtt benne van.
A kapcsolat ezért akkor tökéletes, ha kapcsolódás is.
A munka pedig azért, mert küldetés is.
Én soha nem akarnék állást - szoktam nektek mondogatni. Talán még munkát sem. Sokkal inkább küldetést, amely örömmel és hálával tölt el attól kezdve, hogy felkelek, egész nap ez az öröm, lelkesedés tölt ki. Vannak persze rossz napjaim nekem is, de inkább úgy fogalmaznék, rossz óráim, melyeket hamar áthangolok magamban, mert a rossz napot lehet jóvá is tenni egy kis érzelmi-gondolati váltással. Erre használom a zenét, a teremtést és a meditációt.
A küldetés és a kapcsolódás egy összefonódó út, egy bizonyos idő után két ember életében, és éppen az a szép benne, hogy ezt megbeszélniük sem kell. Természetes.
Mint ahogyan az is, hogy a kapcsolódásért és a küldetésért dolgozni kell. Egyensúlyban tartani, nyitott tenyérrel, szeretettel és fénnyel. Minden nap.
Idealisztikusan hangzik? Lehet.
Azonban valóság.
Hiszen minden valóság, amit azzá teszünk.
Hit kérdése.
Nos, ez nem igaz.
Amikor elérsz valamit az életben, legyen az bármi, azt megtartani is tudni kell. Nem két kézzel görcsösen markolni. Tartani a kezedben, két nyitott tenyeredben. Mint a víz, amit ha markolsz, kifolyik a kezedből. Az érzések, gondolatok és a fizikai sík áldásai is ugyanilyenek. Nem szeretik a börtönt, a kényszert és a kötőféket.
Bármi is az, amit szeretnél megkapni, ne csak addig lásd, amíg megkapod. Lásd utána is. Lásd, ahogyan befogadod az életedbe, és a befogadás érzését is éld át. Mert így lesz teljes az a Nagy Beteljesülés.
Ahhoz, hogy megtartsd, dolgozni kell érte. Akár egy kapcsolatról van szó, akár munkáról, küldetésről, családról. Minden nap bele kell tenned valamit, minden nap egyensúlyban kell tartanod, hogy működjön. Táplálni kell, szeretettel, fénnyel. Másképp elhalványodik, elgyengül és eltűnik, mert nem törődsz vele, nem gondozod. Nem hiába hasonlítják a szerelmet, az életet kerthez, és az sem véletlen, hogy sok meditáció asztrális motívuma a kert.
Amikor valamiért dolgozol, úgy, hogy már megvan, annak örömnek kell lennie, mert önmagadat teszed bele. Nem lehet fáradtság, kötelesség, mert az már megint inkább távolít, mint közelít hozzá. Ahogyan azt is, aki veled együtt benne van.
A kapcsolat ezért akkor tökéletes, ha kapcsolódás is.
A munka pedig azért, mert küldetés is.
Én soha nem akarnék állást - szoktam nektek mondogatni. Talán még munkát sem. Sokkal inkább küldetést, amely örömmel és hálával tölt el attól kezdve, hogy felkelek, egész nap ez az öröm, lelkesedés tölt ki. Vannak persze rossz napjaim nekem is, de inkább úgy fogalmaznék, rossz óráim, melyeket hamar áthangolok magamban, mert a rossz napot lehet jóvá is tenni egy kis érzelmi-gondolati váltással. Erre használom a zenét, a teremtést és a meditációt.
A küldetés és a kapcsolódás egy összefonódó út, egy bizonyos idő után két ember életében, és éppen az a szép benne, hogy ezt megbeszélniük sem kell. Természetes.
Mint ahogyan az is, hogy a kapcsolódásért és a küldetésért dolgozni kell. Egyensúlyban tartani, nyitott tenyérrel, szeretettel és fénnyel. Minden nap.
Idealisztikusan hangzik? Lehet.
Azonban valóság.
Hiszen minden valóság, amit azzá teszünk.
Hit kérdése.
Vörösné Végh Eszter
2016. augusztus 23.
2016. augusztus 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése