2016. február 4., csütörtök

A lótusz kristályfénye (2. rész): Szakrális párkapcsolat





(Mária Magdolna közvetítés-sorozat)
Egyre több sztereotípia lebeg az ikerlélek, ikerláng, lélekpár energiaterében, mely csupán arra alkalmas, hogy akadályozza és blokkolja azt az ősi és szent misztériumot, mely a lélekpár szerelem alkímiai ereje. Az ikerlélek, ikerláng, Egylélek, lélektárs, és ki tudja még mennyi definíció az egó bizonytalanságában és a jövőtől való félelem energiájában megteremtette azt az ideát, mely mára sok-sok lelket nyomaszt, és tévútra visz. Fordítva ülünk azon a bizonyos lovon…
Az Egylélek, lélekpár szerelem nem az egó játékairól, nem a szerepek és viselkedés minták lenyomatainak harcairól, és legfőképpen nem a 21. század társadalmi konvencióinak való megfelelésről, vagy azoknak a beteljesítéséről szól. Sokszor egyáltalán nem a hagyományos párkapcsolati mintában nyilvánul meg egy ikerláng (ikerlélek, lélekpár, lélektárs kapcsolat), vagyis igen sokszor előfordul, hogy a lélekpárok egyébként még karmikus kapcsolatban, akár házasságban élnek, gyermekeket nevelnek, és végzik karmikus kidolgozásaikat, ösztönösen, hiszen mindig az egyensúlyra va ló törekvés történik, akár tudatosan, akár tudattalanul.
A felszínen persze megjelennek az elvárások, miszerint, hogyhogy nem ismeri fel egymást a két fél, és miért nem hagy ott csapot-papot, és rohan hős szerelmesen a másik karjaiba, és váltja valóra a herceg és a hercegnő meséjét. (Kit érdekel ilyenkor a családban jelen lévő gyerekek lelkivilága? Kit érdekel a karma ledolgozása? Kit érdekel egyáltalán, mit szeretne a másik? Vagy egyáltalán: a lélekpárnak mi lenne az igaz lélekfejlődési út – ami sokszor az egónak igencsak kényelmetlen…)
És persze, itt hosszasan lehet írni arról is, mert – igen - idetartozik, hogy vajon merünk-e változtatni, amikor valaminek viszont vége van. Vagy a vég energiájába beleragadva, játszunk valamit, ami már halott, nincs benne sem élet, sem szeretet. Magunkat szögezzük a karma-keresztre, pedig az más régen kiengedett bennünket. Ez egy másik aspektus: különbség van aközött, hogy valami még zajlik, lüktet, és az energiája még dolgozik, még nincsen készen; és teljesen más az, amikor valaki félelemből nem mer változtatni azon, ami már régen elmúlt, üres, és ettől élő halottá válik… (erről egy másik cikkben…)
Telve van hát még a kollektív párkapcsolati energiatér ítéletekkel, hogy mi is lenne a „normális”… Persze ítéletek mindig vannak mindkét oldalon, hiszen éppen az ítélkezés az, ami lehasít bennünket az egységről a dualitásba. Úgy alkotunk véleményt, és ítéletet, hogy közben nem is ismerjük a résztvevők léleksorsának útjait, történéseit. Mily könnyű részletekből következtetéseket levonni, és ráolvasni bárkire az ítéletet!
Mint a Sötétközépkor inkvizíciójában… Az ügyek változtak, az ítélkezés, megszégyenítés, megbélyegzés, elítélés, lenézés, kitaszítás a társadalom peremére, stb. … mintha még mindig jelen lenne…
Ezen a ponton talán érdemes lenne egy kicsit megállni, és eltűnődni, hiszen annyira szajkózzuk ezt a spirituális emelkedés ügyet. Sőt éppen erre hivatkozunk: „Értse már meg ő, az a bizonyos másik, a lélekpár, hogy fel kellene ébrednie, jöjjön ide, lehetőleg még ma! Vagy na, jó, holnap – hiszen megengedésben vagyunk -; Egyesüljünk, amolyan 21. századi módon! (Azaz lakás, ház, kocsi, nyaralás, gyerekek, ovi, iskola, anyós ebédek, karácsonyi sütögetés, szülinapi zsúrok, stb.,) Mert hát csak a „mi” ikerlélek - egyesülésünkkel van lehetősége az emberiségnek a spirituális felemelkedéshez. Ha „mi ” nem egyesülünk, addig a többiek sem egyesülhetnek… Rajtunk múlik az emberiség sorsa…”
Badar gondolatmenetnek tűnik: éppen a karma nélküli zónába emelkednénk, vagyis abba a bizonyos függetlenségbe, ahol nem függünk mások tetteitől, és cselekvéseitől. Függetlenségben vagyunk, önön felelősségvállalásban. Minden lélek önmaga útjáért, tetteiért, önmaga gondolataiért és érzelmeiért felelős! Soha nem függtünk senkitől! Mindenki bármikor, bármelyik pillanatban választhatja a szeretet útját!
A spirituális felsőbbrendűség tudat már igen sokszor vitt igencsak mélyre abban a bizonyos szenvedés örvényben…
Valóban nagyon sok lélekpár van jelen ebben az időtérben:
A lélek önmagában semleges, és hol nőként és hol férfiként gyűjti tapasztalatait. Ezért látjuk mag-unkat a regressziós visszavezetésekben férfinek vagy nőnek. (A másik felünket látjuk, amikor a nemiség váltását éljük meg.) Jelen időtér csodája, hogy a lélek egyszerre jeleníti meg önmagát férfiként és nőként is. Egyszerre, egy és ugyanazon időben, egy és ugyanazon térben: együtt van jelen a férfi és a nő. Ez lenne az Egylélek – lélekpár minőség: a semleges Egylélek, a bizonyos Jin-Jang szimbólum energiájában, amikor teljes és tökéletes egyensúlyban van a lélekben a férfi és a nő. Bár egyáltalán nem éli most minden lélek eme tapasztalást, és valószínűleg e lelkeket nem is nagyon foglalkoztatja a téma.
Bár hihetetlen illúziókra vagyunk képesek, és követve a divatot, olyanok is kapcsolódni akarnak eme energiaminőséggel, akiknek ez egyáltalán nem ügye ebben az inkarnációban.
Mintha minden ezen az egy életen múlna…
Pedig nem…
Sok nyomasztó kényszer alól szabadíthatna fel bennünket, ha fókuszunk visszakerülne a spirituális emelkedés igaz mivoltára, vagyis az önismeretre. Lehet, persze, „vonzogatni” azt a bizonyos másik felet, csak sokat segítene, ha nem gyerekes követelőzésből viszonyulnánk eme témához, és értelmezgetni kezdhetnénk azt a tézist, miszerint: a lélekpár energia a lelkünk legmélyebb árnyékait hozza felszínre, hiszen oly erős a fénye, hogy lelkünk kútjának legmélyebb zugaiba és elér fényének ereje. Ugyanis amikor a tapasztalatainkat gyűjtögettük, volt, hogy megsérültünk. Eme sérülés, szívünk &iac ute;télete, amikor mi magunk hasítottunk a dualitásba. Az ítélkezés az egyik fő, kardinális pont, ami meghasít. Eme ítélkezésben fájdalmat, a fájdalomban félelmet éltünk meg. Az ítélkezés a szeretetről hasít le…
Nos, ha mégsem „vonzogatunk”, akár meg is engedhetnénk, hogy a Sors, az Angyalok, az Égiek, az Isteni Gondviselés, mindegy minek hívom (mert Mind – EGY) akkor hozza el őt, amikor valóban készen állunk Őrá. Azaz megerősödtünk annyira, megtisztultunk annyira önmagunk árnyaitól (fájdalmak, félelmek, harag, düh, keserűség, csalódás, stb.), mintáitól, játszmáitól, hogy abban a Szent Tiszta Ősi Szerelem - Szeretet energiában találkozhassunk, amikor a lélek meztelen…
Amikor a lélek meztelen, akkor már levetette a férfi és női szerepkörök konvencióit, tanult és szocializálódásban magára húzott mintáit, generációs, családfa lenyomatait. Amikor a mentális és az érzelmi tudatalatti tartományokból kitisztultak az elvárások és a „normálisnak” vélt párkapcsolati megnyilvánulások. Amikor megtisztultunk az ítéleteinktől, konvencióinktól, sztereotípiáinktól…
Szívünk ítéletmentessége lehetne az egyik kulcs…
Az ikerlélek ügy „normái és konvenciói” helyett, talán a tükör mögé láthatnánk…
A felszín mögött szeretetsebes gyermekkorok, gyermekszívek, a történelmi évszázadokból áthozott szeretetsebes férfi és női szívek vannak jelen. Amíg sértődött dacos gyermekként követelőzünk (párkapcsolat, anyagiak, munka), addig mintha nem igazán sikerülne ez a bizonyos „spiri-emelkedés”…
Ismerjük-e szívünk és lelkünk igaz történetét?
Megismertük-e ön-mag-unkat, úgy igazán, legbelül? Hogy kik is vagyunk mi? (És itt nem előző inkarnációk téves illúzióira gondolok, a spirituális felsőbbrendűség újabb csapdájába esve…)
Ezen az önismereti úton lenne hivatott útitárssá válni a lélekpár… (Ezt jelentené, hogy ő visz haza…) A vágy a szívünkben, hogy egyesüljünk lélekpárunkkal szellemben, lélekben, testben, akár el is hozhatná azt a felismerést, miszerint a követelőzésből áttranszformálódik a szerelem alkímiai folyamattá. Ez lenne a Tantra csodája: amikor a mentális térben, az érzelmi térben, és a sejtjeinkben is újra ébred az ősi emlékezet…
A sejtszintű emlékezés a bennünk élő ősi férfi és ősi női minőségre, a szakrális férfira és szakrális nőre. A szakrális csakránknál vagyunk csupán férfiak és nők. Ez egy fontos felismerés, fontos kulcs az ősi szakrális energiáink felébresztéséhez. A tudás bennünk van, éppen ébresztjük. 2016-ig hosszú évek során oldottuk fel önmagunkban a régmúltból hozott bekövesedett lenyomatinkat (szellemi lenyomatok és léleklenyomatok, melyeket sokan fájdalom testeknek hívnak). Nagyon – nagyon sok minden tisztítottunk ki a személyes asztrális terünkből, és így tisztult a kollektív asztrá lis tér is.
Amikor megfelelő mértékben kitisztult az asztrális tér, kiüresedettnek érezzük magunkat. Kicsit mintha valamit elvesztettünk volna, és igen, feloldottuk azon lenyomatokat az auránkból, melyek eddig meghatároztak bennünket, a viselkedésünket, a gondolkodásunkat, az attitűdünket a világhoz. Üressé válunk…
Ez a 2016-os év 9-es energetikájú csodája, a megérkezés, a felébredés: új, 5. dimenziós minőségek, sejt emlékezet – ébresztése, lehorgonyzása: a szakrális, tiszta szeretet férfi és női minőségek, Krisztusi – Csillagfénykódok betöltése az energiamezőnkbe, az auránkba, a szívünkbe, ön-mag-unkba… a Tantra-szerelem szakrális ősi sejtemlékezés ébredése…
…hogy megélhessük itt és most, a jelenünkben a tiszta szeretet alapú szakrális párkapcsolatot…

Írta: Kristályfény33