2017. február 7., kedd

"Ha Jézus most közöttünk járna".....



„El kell mondanom, egy gyönyörű középkori legendát, amely arra inspirálta Dosztojevszkijt, hogy megírja A Nagy Inkvizítor című mesterművét.
A legenda szerint a spanyol inkvizíció napjaiban, amikor óriási lángok égtek Spanyolország minden városában, amikor égő embereket égettek el, az Isten Fia, és a kereszt nevében, Jézus visszapillantott a földre, és visszatért az emberek közé.
Toledoban bukkant fel, és amikor közel került a város főteréhez, látta az óriási tüzet és, hogy embereket hoznak oda elégetni. És azok, akik a lángok közé lökték az embereket, keresztet tartottak a kezükben.
Jézus megszólította az egyiket, és azt kérdezte:
- Mit csináltok?
Az válaszolta:- Eretnekeket égetünk Szent Egyházunk nevében, és Jézus Krisztus nevében.
- Akkor Jézus megkérdezte:- Ki parancsolta néktek, hogy ezeket a dolgokat műveljétek?
És az, akit Jézus kérdezett, a város citadellája felé mutatott, és azt mondta:- A mi mesterünk a fő inkvizítor, aki a Szent Egyház képviselője parancsolta, hogy tegyük ezt.
Akkor Jézus elment a citadellához, benyitott a főinkvizítor lakrészébe, és megkérdezte tőle:
- Kinek a nevében végzitek ti mindezeket a szörnyűségeket?
És ő ekképpen válaszolt: - Jézus Krisztus nevében nekünk el kell pusztítanunk az összes eretneket, akik veszélyeztetik az Ő tanításait.
- Akkor Jézus ezt mondta:- Én vagyok Jézus.
Szeretetet hoztam néktek, hogy szeressétek egymást, és, hogy bocsássátok meg egymás bűneit. - Örömöt hoztam az emberek szívébe, de ti a világot a siralmak szomorú völgyévé tettétek.
Én szeretetet hoztam, és ti egy kegyetlen világot csináltatok.
Életet hoztam, de ti a halált terjesztitek. – Azonnal parancsold meg, hogy oltsák el a lángokat, és engedjék szabadon a foglyokat, hogy tanításaim megvalósulhassanak!
A fő inkvizítor ránézett, és rögtön remegni kezdett szavainak súlya alatt, mert tudta, hogy ez az ember valóban Jézus,- mert érezte szavainak erejét.
Percek teltek, és nem válaszolt, végül felemelte tekintetét, és látta a falon a hivatalos rendeletet. Azután összeszedte minden erejét, és így válaszolt Jézusnak: - Neked van igazad, de a Te ideálod csak egy eszménykép, amely elérhetetlen. Egyházunk egy harcos Egyház, és mi az egész emberiséget csak harccal és erővel tudjuk legyőzni. Sajnálom, de nem engedelmeskedek Neked.
- Azután Jézus mondá: - Visszamegyek a nép közé, és újra felemelem hangom, és elmondom mindenkinek, hogy ti valójában nem is engem képviseltek. – Majd azt mondom: - Nem akarom, hogy embereket börtönözzenek be! – Én azt akarom, tudjátok meg, - hogy a szeretet az nem gyűlölet, hogy az élet az nem halál!
Akkor a főinkvizítor felkelt, és azt mondta Neki: - Ha te ilyen dolgokat beszélsz a nép között, és harcolsz egyházunk ellen, akkor nekem kötelességem lesz, hogy Téged is elégesselek, mert veszélyes vagy.
Ezután csend állt be. – Jézus nem válaszolt, hanem könnyek gyűltek a szemeibe, majd eltűnt a főinkvizítor szemei elől.
És a könnyekből óriási felhőszakadás, és lett, amely eloltotta a városokban égő összes tüzet, és könnyeiből még áradás is lett, amely ledöntötte a városokat, és az összes templomot.
És ez az új áradás úgy folytatódott, mint az özönvíz a Bibliában.
És amikor a vizek visszahúzódtak, egy új korszak kezdődött, a szeretet szavai, az örökélet szavai hallatszottak újra eredeti tisztaságukban, és világosságukban.
Ez a középkori legenda megéreztet velünk egy nagy tragédiát.
Az ember örök tragédiáját, ami ugyanúgy megtörténik ma is, mint a régi időkben, hogy a szeretet igéi a gyűlölet szavaivá változnak, hogy az élet halállá válik, és Jézus eredeti, egyszerű, dinamikus ideáját elpusztítja a merev dogmatikus, és az ésszerűséget nélkülöző egyoldalú hit.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése