2012. november 10., szombat

"Imádságos harangozással..."



Petrás Mária: Babba Mária


Petrás Mária szobrászművész kerámiái


"Imádságos harangozással..."
Petrás Mária portréja
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/04/08/21/_Imadsagos_harangozassal___Petras_Maria_portreja.aspx





Ízisz istennő és a korszakváltás

Forrás: http://www.boldognapot.hu/kapcsolat/0
2012. November 09. - Szerző : Száraz György
Első hallásra meglepően csenghet a 2012 utáni világkorszakot összekapcsolni Ízisz nevével, pedig ha jobban meggondoljuk, egy Hóruszról elnevezett kozmikus ciklusnak mindenképpen van valami köze az „Ég Úrnőjéhez, az Istenek Úrnőjéhez”. Vajon hogyan forr egybe Ízisz isteni ereje a mi jelenlegi spirituális felemelkedésünkkel?

Kezdjük azzal, hogy Ízisz neve ismerősen csenghet a mitológiából: elsősorban az egyiptomiból. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez egy görögből kölcsönzött átvétel, mivel az eredeti nevet nem ismerjük pontosan. Az Ízisz szó hieroglif jeleinek transzliterációját valószínűleg Iszetnek/Aszet ejtették.
Érdekessége, hogy Ízisz neve trónszéket jelent, így könnyen felismerhető az ókori egyiptomi ábrázolásokon, mivel a trónszéknek a kicsinyített formáját viseli a fején. További érdekesség, hogy Íziszről tudjuk, hogy neve élő embert is jelölt, vagyis az istennő többször megtestesült Egyiptomban.
Itt most az istennői, királynői minőségére gondolunk, s nem az Iszet nevű átvételekre.

Azért érdemes foglalkozni Ízisz istennővel manapság, mert a jövők szempontjából roppant lényeges 2013-as éve elé nézünk, amely nagyfokú spirituális fejlődést tesz lehetővé, mely Ízisz istennő energiáihoz is kapcsolódik.
Ezen felül Egyiptom közelgő feltámadása, újjáéledése kapcsán kulcsfontosságú szerepük lesz az Ízisz istennő által képviselt princípiumoknak. Ezek a következők: varázslás (mágia), anyaság, termékenység, nőiesség, ösztönösség, intuíció, kreativitás, gyógyítás, spiritualitás és beavatás.
Ha jobban meggondoljuk, akkor a jövőképünk éppen abba az irányba tart, amelyben e kvalitások nélkül lehetetlen élni a korszakváltás kínálta előnyökkel. Tehát a lelki változások és átalakulások általi tudati felébredés, a valódi ezotéria elterjedése, a rezgésemelkedés, a nők, mint vénuszi lények méltóságának és szerepének a visszaállítása áll az előttünk álló korszak feladatai között az első helyen.

Nem véletlen, hogy Ízisz istennő, az Ég Úrnője, a Vénusz mint Esthajnalcsillag megtestesítője, a Szíriusz csillag képviselője, a Mágia Úrnője, ezenkívül Ozirisz felesége és Hórusz édesanyja. (A következő világkorszak neve: Hórusz-korszak.)
Kultuszának azért sem találhatjuk a központját, mert egyrészt ő mindent áthatott az erejével mint anyaistennő, másrészt kultusza a történelem előtti korokra vezethető vissza. Tehát a mai legkorábbi emlékek, melyek az V. dinasztia korából származnak nem a legrégibbek.
Népszerűségének mélységes lelki okai vannak, hiszen ő a lélek női princípiumának a mozgató ereje. Ezzel magyarázható, hogy kultusza mindenhol és minden korban elterjedt: találkozhatunk vele a Közel-Keleten, a Brit-szigeteken, Galliában (Párizs Ízisz városának számított egy időben), Magyarországon (Szombathelyi Ízisz-szentély), de a maják világában is más és más néven.

Vegyük észre, hogy a világon elterjedt istennő-kultuszok és misztériumok egy részének Ízisz az archetípusa. Vajon miért? Mert ő az isteni szent háromságnak a női aspektusa: Ozirisz-Ízisz-Hórusz. Atya-Anya-Fiú. Ízisz minden házi oltáron ott volt Egyiptomban, minden istennő királynője volt. Annyira természetesnek számított, mint maga az élet.

Ízisszel találkozunk mint Istár, Astarte (babiloni, kánaáni), mint Inanna (Sumér), mint Astart/Asera/Astroeth (asszír, káld), mint Ashtartoth (föníciai), vagy Hellászban mint Aphrodité, vagy a Római Birodalomban mint Vénusz stb. A görög-római misztériumvallások központi szereplője volt Ízisz. Így vonul végig Ízisz isteni személye a történelmen és kelti életre a 21. században újra azt az isteni részt az emberben, ami 2000 év alatt már teljesen megdermedt: az isteni lelket.

A korszakváltás során a női lét megannyi aspektusa és dimenziója újra elfoglalhatja az őt megillető méltó helyet az életben. A nőknek ehhez előbb vissza kell nyerniük a tudatosságukat. S erre a legjobb eszköz éppen az, amiben a nők vitathatatlanul a férfiak felett álltak mindig is: a SPIRITUALITÁS.
A lélek nyelvének legcsodálatosabb értői és szakavatott tolmácsai a nők. Ez az állítás egyáltalán nem mond ellent annak, hogy vannak férfias lelkek, akik szintén jó tolmácsok, csupán azt hangsúlyozza, hogy ez a beállítódás a nőkben ez „gyárilag”, alkatilag, teremtetten megtalálható. A magabiztos, öntudatos, határozott és mégis érzékien törtető nők soraiból fog kikerülni az új világkorszak vezető rétegének egy jelentős része. Új vallások, új tudományágak, új művészeti irányzatok és új megismerési módok fognak elterjedni vagy ősiek fognak feléledni, amint a női ösztönöket és megérzéseket hagyjuk érvényesülni és hatni az emberiség sorsára globálisan.
Ez egy spirituális társadalom lesz, ahol a dogma a mágia, azaz a teremtés, az élet adás: a mindenre kiterjedő és mindent felölő élet törvényeinek a gyakorlatba való beültetése.

A jövő bizonyos értelemben a nőké, a női princípiumé, amely felemel, amely toleráns, amely összeköti az ellentéteket és egyensúlyba hozza a polaritásokat, amely mágikus és lelki, ugyanakkor ösztönös, érzéki, finom, örömöt okozó, harmonikus, rendezett és szép. A lent és a fent, a fizikai és a spirituális világ értékeinek a harmóniába állítására egyértelműen a nők hivatottak.

Nem a szüzesség, hanem az anyaság, nem a hátrányos megkülönböztetés, hanem a kreatív kibontakozás, nem az elnyomás, hanem a bölcsesség, nem az ész, hanem az intuíció az, amire Ízisz energiái predesztinálják a Földön élő valamennyi nőt.

Végül, de nem utolsó sorban jegyezzük meg, hogy Ízisz a mindenkori beavatottak patrónusa is, akik legyőzik a megkötő sorsszerű erőket és fölébük kerekednek és aktív sorsírókká válnak.
Ízisz jelenti ki önmagáról: „Legyőztem a Sorsot és a Sors szót fogad nekem.”

A beavatás egyszersmind a halhatatlanságba való belépés még ebben az életben, tehát nem szükséges megvárni a halált, mint olyat. Voltaképpen a halállal való szembesülés és annak legyőzése előre hozhatóvá válik a felkészült beavatott számára. Hogyan? A tudás és a bölcsesség által, amely női aspektusának letéteményese Ízisz, férfi aspektusának képviselője pedig Thot.

Boldog napot!

Ízisz és Szűz Mária mint istenanya

Forrás. http://www.boldognapot.hu/kapcsolat/0
012. November 09. - Szerző : Száraz György
Gondoljuk végig, hogy milyen dogmák és érdekek vezették az egyházatyákat arra, hogy az idők folyamán a női princípiumot háttérbe szorítsák, befeketítsék, mellőzzék, másodlagossá züllesszék és megfosszák a nőket az őket megillető szereptől mind vallási, mind más téren! Hogyan tettek egyenlőségjelet a nőiség és a gonoszság közé? Hogyan cserélték le Ízisz tiszteletét Szűz Mária kultuszára?

Mely okok vezethettek oda, hogy Ízisz istennő és vele együtt a női princípium befeketítődött a kereszténység szemében? Merthogy a nőiség mint angyali és tündéri mivolt a kereszténységben szállt alá és érte el a legalsó szintjét a középkori Európában azzal, hogy a nőket a Sátán ivadékainak/prostituáltjainak állították be, akik képesek bemocskolni magukon kívül a férfiakat is, lerántva ezzel az emberiséget a pokolba.

Éva, mint a gonoszra csábító céda tűnik fel az Ószövetségben. A Bibliában gyakorlatilag azt olvashatjuk, hogy a Sátán Éván keresztül viszi tévútra Ádámot és vele együtt taszítja bűnbe az egész emberiséget – legalábbis a kereszténység ezt így állítja be. De nem ez az egyetlen ősbűne a szebbik nemnek.
Mária Magdolna és Jézus kapcsolatát is az apokrif iratok alapján időszerű volna revideálnunk, hiszen az újabb bizonyítékok arra mutatnak, hogy ez az asszony lehetett akár a Megváltó felesége, mi több, gyermekeinek az édesanyja is. De vannak más összeférhetetlenségek is a vallási dogmatikában.
Itt van mindjárt Jézus édesanyjának a sokat vitatott kérdése. A helyzet az, hogy bárhogy is szépítjük, Szűz Mária makulátlansága úgy vált a lelki és szellemi tisztaság szimbólumává, hogy közben nem alakult át egy minden nő számára követhető és követendő úttá.

S akkor még meg sem említettük, hogyan vált a férfi-centrikusság és férfiuralom római típusú kereszténység attitűdjévé, kizárva vagy legalábbis mellőzve minden nőt az irányításból, illetve nagymértékben leszűkítve a nők mozgásterét és beleszólását a vezetésbe.
Ezután már minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a nőiséget száműzzék az értékek közül. A szexualitás innentől logikus (?) módon gonosz dolognak minősíttetett. Mellesleg pedig e dogmatika nélkül aligha alakulhatott volna ki az elmúlt 1500 év keresztény cölibátusa, szerzetessége és apácasága, vagyis a keresztény vezetés bigott „katonasága”, amely azután önérdekből és hatalmát féltve tűzzel-vassal tiporja el mindazt, amit Krisztus tanított és példázott. De említhettem volna Ízisz és Hórusz példáját is.

Íziszről tudvalevő, hogy anyaistennőként a Szentháromság, azaz a Szent Hármasság egyik aspektusának számított az ókorban. Ez pedig már első hallásra is összeegyeztethetetlen az Atya-Fiú-Szentlélek (férfi-férfi-semleges) princípiumokkal.
Ízisz megszemélyesítette többek között a Vénuszt, s magát a nőiességet is. Emlékezzünk arra, hogy Ízisz Hathorral együtt a szerelem, a szépség és az életöröm, valamint a spirituális magaslatokba emelt szexus megtestesítője.
A keresztény egyházatyák a világi nők pozitív szerepét az utódnemzésben látták, amely viszont a paradicsomi bűnbeesésre emlékeztette az egyháziakat, amikor a férfi a női csábítás ás bűverő végzetes, diabolikus csapdájába esik. A nőt pedig a kígyó képét magára öltő Sátán téveszti meg az Édenkertben. Tehát a képlet kimondva vagy kimondatlanul a következőképpen alakult: Sátán szándéka = Éva = nő = bűn.

Ezek tükrében egészen másként láthatjuk Ízisz istenanya szerepét, ugyanis Ízisz kígyóistennő is volt, akinek a képe így összekapcsolható lett a Sátánéval, mint a Sötét Kígyóval. Holott az arany vagy fényes kígyó az isteni bölcsesség szimbóluma volt Egyiptomban, míg a sötét vagy fekete kígyó testesítette meg Apóphiszt. (Ha Hellászban egy kígyó kinyalta valakinek a fülét, az gyakorlatilag beavatást kapott. Egyiptomban az Ureusz kígyó a fáraó hatalmának a védelmezője. Buddhát is egy kobra védte, miként számos 20. századi indiai szent életrajzában megtalálható a kígyó. A Kundalíni-kígyó pedig a megvilágosodáshoz vezető energiafajták aktiválásának a szimbóluma.)

Mindebből kitűnik, hogy az egyházatyáknak nem volt nehéz dolguk az Ízisz-kultusz és a misztériumvallások újraértelmezésében. Alapállásuk szerint a női princípium szinte egyenrangú volt a Gonosszal. (Lásd Éva bűnbeesését.) Tehát egy csapásra le akartak számolni minden „kígyós”, „beavatós”, saját terminológiájuk szerint pogány, szerintem konkurens kultusszal és szent tradícióval függetlenül attól, hogy náluk a kígyó és a spiritualitás eredetileg mit jelentett.
Mivel a nem keresztények, vagyis a pogányok tisztelték Íziszt, aki a Vénusz energiáiban is megfogható, megragadható volt, ezért előre sejthető volt, hogy ezen keresztül fog Róma támadni. Vénuszból démoni lényt csináltak, aki a szexualitásra csábító, bujaságra és vad szenvedélyekre buzdító, sötét ösztönerő megtestesítője lett.
Így az európai istennőkultuszokat – különösen Íziszét – kezdték kifordítani önmagából. Ezzel az istennőkre és istenekre emlékező vallási irányzatoknak befellegzett Európában.

A rómaiak a Vénuszt sokszor illeték a Lucifera, magyarul a megvilágosító névvel. Innen pedig már csak egy kicsiny lépés kellett, hogy összemossák a Vénuszt és az általa fémjelzett Nőiséget Luciferrel (a név jelentése Fényhozó) és a pokol erőivel.
Ráadásul Ízisz-Hathor több ábrázolásán is (tehén)szarvakat, helyenként pedig szarvaknak tűnő fejéket visel a fején, amibe könnyű volt belemagyarázni, hogy azok a Sátán szarvai.
Ízisz békéjét hirdető vallását és misztériumait kezdte felváltani az erőszakosan térítő, hódító keresztény vallás, amely a viszályszítás és a háború eszközeit is alkalmasnak találta céljai elérése érdekében.
Így lett egy életigenlő és életet pártoló princípiumból egy intoleráns, a férfi-akaratot vakon követő és eltűrő vallási irányzat. A nők lelki világának az elnyomásával és elfojtásával valóban a dermesztő sötétség korszakai borultak az emberiségre: sötét középkor, boszorkányüldözések, felvilágosodás – elsötétülés, materializmus, képmutató liberalizmus…, mely rendszerek mögött láthatatlan karmesterként mindig ott állt és áll ma is a férfiak szabta/parancsolta politikai érdek. Arról nem beszélve, hogy a mindenkori politikai érdeknek milyen okkult vonatkozásai lehetnek.

Pedig lehetett volna pozitív hasonlóságokat is találni a kereszténység és az egyiptomi vallás között. Nevezetesen az Ízisz-kultuszt össze lehetett volna kapcsolni Szűz Mária kultuszával minden további nélkül. Lássuk hogyan!
  • Mindkettő istennő.
  • Mindkettő istenanya.
  • Attól mindkettő istenanya makulátlan isteni lény marad, hogy gyermeket szül, sőt a termékenységet és az életadó, megújító és védelmező anyaságot még inkább kifejezik, ha mindkét létmódban képesek a „szülésre”. (Különben túl sterillé válik az isteni lét és szinte elérhetetlen távolságba kerül az emberektől, különösen a nőktől.)
  • Hórusz és Jézus istenfiúk.
  • Hórusz és Krisztus a fény gyermeke és képviselője
  • Hórusz és Jézus spirituális archetípusa minden embernek.
  • Mindkettő istenfiú a Legfelső Teremtő akaratának a végrehajtója, ugyanannak a küldötte.
  • Mindkettő a kereszténység központi alakja: Napkereszténység és római típusú kereszténység.
  • Mindkettő isteni lénynek üdvtörténete van: korszakváltó kultúrhéroszok.
  • A Gonosz (Széth, illetve Sátán) legyőzése a fő feladata Hórusznak és Krisztusnak egyaránt.
  • Szellemóriások, akik testté lettek és legyőzték a halált, lévén isteni lények, akik a Napot és a Fényt képviselik.
  • Szűznemzéssel jöttek a világra.
  • A Hóruszt karján tartó Ízisz éppen azt fejezi ki, mint amit a Jézust tartó Szűz Mária jelképez.
  • A „Tenger Csillaga” címet először Ízisz kapta, később Szűz Mária is elnyerte.

Ezzel csak azt szerettem volna bemutatni, hogy ha akarták volna, összekapcsolhatták volna pozitív módon, sőt folytatólagosan is a különféle kultuszokat egymással. Hasonlítsuk össze a két megközelítést a nőiességet illetően. Figyeljük meg a (vallás)történelem alakulását női szempontból!
Vajon miért kellett háttérbe szorítani a nőket? Erre a kérdésre az előző cikkben adtam meg a választ, de az eddigiekből is bárki kikövetkeztetheti.

Boldog napot!